Prologika
Az életembe való bekukkantás talán sokak számára azzal a tanulsággal fog zárulni, hogy egy fájdalmasan átlagos és unalmas létezést tudhatok magaménak, mégis pont ezért érzem magam feljogosítva a beszámolásra, hiszen nincs boldogabb érzés, mint amikor két hasonló lelkület a művészet segítségével egymásra talál. Sajnos, azonban rögtön születésemre nem emlékszem. Ez persze végeredményben nem is csoda. Természetes esetben is, létrejöttem a születés után következik be (ennek amúgy az oxytocin az oka, azt hiszem), így kevesen jegyzik fel a körülményeket, különösen az én esetemben, ami ráadásul jó ócskán mesterséges is volt: kaotikus forralások, pasztörizálások, kartonozás. A szédülésből csak jóval később, halálom előtt tizenhárom nappal tértem igazán magamhoz. Ám erre az utolsó szűk két hétre pontosan emlékszem, memoárként, tanulságként álljon hát itt beszámolóm a világ magányos dobozolt tejei számára.
Költözés
Szeretnétek mi, hogy az elején kezdjük? Hát… az elég messzire nyúlik, és talán olyan unalmas, hogy még én is elalszom míg lekapirgálom ide. Nah jó, két fontos töredék korábbról: Önállósodni akarunk!!! Internetet kell intézni!!! (Most mi van? Internet nélkül nincs élet, pornó nélkül nincs internet, celluloid nélkül nincs pornó, Eastmann nélkül nincs Kodak. És amúgy is.) Valamint az utolsó pont: A határidő Július egy!
Pontosan, ez a dátum, a költözés jó előre eltervezett időpontja. Most. Akkor bevallhatom ugye, hogy csaltunk. Valójában már tegnap is itt aludtunk, mivel sajnálatos módon kénytelen kedvtelve részt vettünk egy házbúcsúztató bulin, ahonnan nagyon nehézkesen sikerült szabadulni.Erről a napról van egy remek képünk:
Szerintem zseniális. (*nem) Szóval csupa szépséges álmok szvögetése közepette hittük, hogy egy nap alatt bepakolunk cuccolunk, főzünk, szóval minden amit csak akarunk lesz már első nap. A valóság az, hogy felkeltünk reggel, kicsit másnap, és nekiláttunk. Marci kicsit rendezkedett itt a lakásban, én meg hazamentem, hogy bepakoljam a cuccaimat a kocsiba. (Attila egyenlőre marad ahol van, amíg nincs net, nem jön. Hogy miért nincs net? szerintem erről egy fantasztikus másik bejegyzés fog születni. Talán egy videó is.)
Jó ideje csak néha aludni járok haza. a szobámat teljes kupleráj, romhalmaz, enyészet, szemétdomb, és porfészek írná le valahogy. Szétszórva hevernek holmik, hol egy parti maradványa, hol egy valakiből megmaradt takaró -ebből volt pár. Innen kellett kiszabadítanom az ágyamat, mert egye fene a kényes gerincemet, ragaszkodom ahhoz, hogy az éjszakáim után ne fájjon a hátam. Még jó, hogy az IKEÁban vásároltunk ágyat, így a szétszerelés nem emészti fel az ember napját. No aztán a nagy bontás után a gépemet faragtam ki a helyéről, majd jöhetek a ruhák.
A teljes autót, az egészet az én kacatom töltötte ki alig tudtam bepréselődni, ez hagyján, Attila alig tudott bepréselődni… pedig ő vezetett. No neki is kerekedtünk utunknak, majd jó néhány fordulóval a kocsi és al lakás között felhordtunk mindent, és lehánytuk a sarokba. Uccu, mehettünk haza, mert mikorra máskorra lenne otthon nagy parti, mint mikor inkább cuccolnánk. Jó ne sajnáljatok ti is, jól éreztük magunkat, az este 11-es vonattal meg már jöttem is vissza ide a lakásba. A teljes káosz fogadott, meg a rádöbbenés: elsején nem csinálok ünnepi ebédet.
IKEA: dobd össze az ágyad, és aludj. Nagyon jó lesz, érzem.
zzzzzz…..