Epilogika 2/2 – A tejjel-mézzel folyó…
Tegnap este az emberek jól mulattak. Mezítláb családja átjött, hogy megnézzék a számára oly sokat jelentő Sötét lovag című mozgóképet, Impulzív pedig ennek tiszteletére varázsolt a konyhában. Egy tej sosem éhes, még egy negyed tej sem, amilyen én vagyok most már, de mégis kedvem lett volna enni abból a sütiből. Este, egy spontán ötlettől vezérelve, […]
Epilogika 1/2
A játék után kellemesen elbeszélgettünk, kiderült, hogy mindenki kicsit fél a sötét, mély toroktól, aminek csak a legendákban van fény a végén. Még a pökhendi Vecsési húsos káposzta is becsatlakozott, aki még azelőtt került ide, mint neves filmes kellék, hogy az emberek beköltöztek volna. Jól éreztem magam és nem savanyodtam meg, de sorsomat illetően nem […]
Köd
Mindezidáig olyan meleg volt, hogy attól tartottam kefirré szöttyedek. Aztán a mai délutánon valami megváltozott. Szürke köd ereszkedett a városra, a dolgok körvonalai elmosódtak és az eső pár csöppje kínzóan lassan kopogott néha a tetőn. Az emberekből csak Jack Sparrow és Mezítláb volt itthon, billentyűzetük halk kopogása volt a legerősebb hang a házban. Aztán egyszerre […]
Egymásratalálás
Hát lehet mégis tévedtem és sosem érthetjük meg egymást. Ahogy ott lapultam a sok más Alföldi tej között, végtelenül untam és utáltam helyzetemet. Talán, mert ugyanolyanok vagyunk, ugyanott piroslunk és ha egyikünket felemelnek a kartonnal, a többiek is osztoznak a repülés élményében. Pesszimista vagyok vagy tényleg saját paródiámat láttam bennük? Vagy magamat nem szeretem, a […]
A Zöld Ladyk
Zöld Ladyknek egy igen csípős paprikákból álló hölgycsokrot hívtunk magunk között. Míg mi, egyszerű sorozattejek (jobb szót nem tudok hasonlóságunk szemléltetésére), lent a földön, a kamra egyik magányos sarkában vártuk az ürítést, a Zöld Ladyk a számunkra, lentről palotának tűnő hűtő egyik felső polcán laktak. Felettük lényegében csupán a fagyasztott sültkrumpli király és az időnként […]
Prologika
Az életembe való bekukkantás talán sokak számára azzal a tanulsággal fog zárulni, hogy egy fájdalmasan átlagos és unalmas létezést tudhatok magaménak, mégis pont ezért érzem magam feljogosítva a beszámolásra, hiszen nincs boldogabb érzés, mint amikor két hasonló lelkület a művészet segítségével egymásra talál. Sajnos, azonban rögtön születésemre nem emlékszem. Ez persze végeredményben nem is csoda. […]