×06× – Memini

Valószínűleg régebb óta figyelhetett engem, mert mielőtt bármely értelmes kérdés megfogalmazódhatott volna bennem, éreztem, ahogy áramlanak felém a gondolatok.

„A fogadó síkon vagyunk. Itt leginkább kettőnkön kívül senki és semmi sincsen. A fizikai síkból kiszakadva ide kerülnek azok, akik érdemesek az emlékezésre. De úgy látom te elég sokat felejtettél. Az ébredést ismételten sikerült két teljes napig húznod…”

Szavai hatalmas nyomást gyakoroltak rám, éreztem, ahogy saját gondolataim visszahúzódnak csendesen a háttérbe, utat engedve kívülről érkezőknek. Persze az egyre erősebben foglalkoztatott, hogy ő ki lehet. A hollétem problémája apróságnak tűnt az új kérdéshez képest. Éreztem, ismer engem. Ki ő, és honnan tud rólam bármit?…

„Nem árulom el, hogy ki vagyok. Fontosabb kérdés, hogy te ki vagy. Emlékszel még bármire? Miért haltál meg? Miért születtél?”

Emlékezni… De miért fontos, hogy miért haltam meg? És a születésem? Hogy emlékeznék rá? És egyébként is, miért fontos ez most? Miért kérdezi?

„Mert tudnom kell, hogy mire emlékszel. Születésednek nem volt célja. Oka volt. Emlékezz rá, és kerüld el, Iqsiss Ossiqi!”

Ebben a pillanatban hatalmas vihar kavarodott lényemben. Gondolataim szétszakadtak, és hatalmas erők kezdtek engem is széttépni. Sokkal gyorsabban történt minden, mint mikor eszmélésemkor fuldokoltam, nem volt időm igazából átérezni sem, mi történik velem. Nem éreztem, ahogy darabokra szakadok, hogy utána azonnal újra összeálljak önmagammá, immár erősebb, határozottabb formában.

Ez történik mindenkivel, aki megtudja a Valódi Nevét.

Az emberben hatalmas erők lakoznak, csak nem tud róluk. Pedig hogy saját céljaira használhassa, mindössze ennyi kell: ismerni őket. A világot és önmagát is megváltoztathatja velük az, aki emlékszik rájuk. És a Valódi Név az az ige, ami emlékeztet, ha a legfontosabbat elfelejted: önmagad. Egyedül ez képes arra, hogy bennünket a saját erőinket mozgósítva a önmagunkká rendezzen, és emlékezetünket megnyissa a létünk kezdetéig.

A megszokottól egy dologban tértek csak el a mostani események. Abban az egy pillanat töredékben, ami a szétszakadásom és újraformálásom között meghúzódott, egy emléket kiszakítottak belőlem.

Nincs hozzászólás