×07× – Jubeo
Anqii üdvözlésemmel elvégezte a rászabott feladatot, és elindult a tér egy olyan pontja felé, ahol lehetőségünk van a síkok közt átcsúszni, ahol a fogadó síkról az igazi otthonunkba léphetünk.
Csendesen lépkedtem nyomában, merengve a hirtelen előkerült emlékeimen. A sík sajátosságai immár nem kötötték le figyelmem, hiszen már hosszú idők óta járom ezeket az utakat. Érkezéskor mindig érdekes, hiszen mindig először tapasztalom, milyen is az élet a halál után. Aztán jön valaki, többnyire Anqii, aki összeköti jelen énemet a múltammal a valódi nevemen keresztül, és minden megy a régi kerékvágásban.
Amint visszaérünk, a Körtől megkapom új küldetésemet, és indulok utamra a fizikai sík felé, hogy beteljesítsem Körünk kötelességét: őrizzük a világ rendjét. Többnyire a küldetésekre pár fős csapatokban megyünk, hiszen úgy könnyebb több szálat észrevétlenül egyszerre mozgatnunk, hogy a világot megírt Sorsánál tartsuk, vagy visszahúzzuk, ha letér róla.
És az én társam… Az én társam legutoljára pusztán tréfából tiltott mágiát használt, és valódi nevemnél fogva megkötötte akaratomat, és magához láncolt. Mindig is játékos verseny folyt köztünk, de ezzel kilépett a tábláról. Persze az utolsó pillanatig azt hitte, hogy mindent kézben tart, és majd nevetve fogja orrom alá dörgölni a kalandot.
Amíg csak ő uralt engem, nem volt nagy baj. De abban a hitben, hogy uralma alatt ellene nem véthetek, elkövette a második hibát is: elárulta a valódi nevét.
Engem pedig nem lehet megkötni. Meg lehet próbálni, de igazából sosem fog sikerülni senkinek. Neki pedig biztosan nem sikerült, és mikor akarata önfeledt kacagásában feloldódni látszott, ugyan azt a tiltott mágiát használva én is megkötöttem őt.
Ilyen zárt kötés gyűrűre még nem volt példa a Kör történelmében, így létrejöttének pillanatától kezdve senki sem tudta, hogy mi fog történni.
Pontosan én sem emlékszem, hogy hogyan jutottunk egymás mardosásától odáig, hogy kiszakadtunk az asztrális síkról, hogy végül a születések és halálok körforgásába essünk. Annyi viszont biztos, hogy a fizikai léttel járó kötések örvényében kiszakadtunk egymás akarata alól, és egyszerre, de egymástól függetlenül születtünk meg a világra. És ebben az örvényben veszett homályba múltunk is.
Az emlékezésből Anqii megtorpanása ébresztett fel. Megérkeztünk az átjárási ponthoz.
„Mielőtt a Körbe visszatérhetnél, van egy feladatod: hozd vissza Amunie-t.” És ezzel kilépett a síkról. Megvártam, míg az itt hagyott lenyomata a ködből szőtt testének szertefoszlik, és újra a tiszta sötétség zár magába.
Ideje volt nekem is indulnom.
Még sosem öltem meg a nővéremet…