Epilogika 1/2

A játék után kellemesen elbeszélgettünk, kiderült, hogy mindenki kicsit fél a sötét, mély toroktól, aminek csak a legendákban van fény a végén. Még a pökhendi Vecsési húsos káposzta is becsatlakozott, aki még azelőtt került ide, mint neves filmes kellék, hogy az emberek beköltöztek volna. Jól éreztem magam és nem savanyodtam meg, de sorsomat illetően nem voltak kétségeim.

A három ember naponta másfél liter tejet ivott meg és már csak én maradtam meg. Aztán egy reggelen, amikor új kartonnyi karcsú, friss tejek érkeztek, Jack Sparrow és Impulzív váratlanul felvetette, hogy engem ne igyanak meg. Tekintettel, különleges helyzetemre a blogon. Bár azt hittem nem félek, most hogy felcsillant a remény habzott a belsőm. Egy pillanatra boldog voltam, ám Mezítláb leszavazta mindkettőjüket. Azt mondta pótolható vagyok, bár még ő sem tudja, hogyan, de majd megoldja. És így eljött az utolsó estém. Kicsit még reménykedtem, hátha Mezítlábat meggyőzi Sparrow az általuk csapott, rendhagyó pipázás közben, de a Vecsési káposzta szerint, aki közelebb volt a falhoz nem is esett rólam szó. Talán csak féltékenykedett – gondoltam –, azért mondta.

Egyre jobban féltem, este nem tudtam aludt lenni (ha-ha. Valahogy félelmemben megnőtt a rossz vicceim száma, ahogy az eminens Mustár is megjegyezte gúnyosan. Ő persze könnyen beszél, egy ekkora bödönt örökké enni fognak (ráadásul majonézes salátához vették, de később vettek egy rakat majonézt is)). Hajnalodott, felkelt Sparrow. Nem belőlem ivott. De ettől csak még jobban izgultam. A kamra ablakon beszökő napfény szép lassan úgy állt, ahogy tizenegykor szokott. Felkelt Mezítláb. Vajon meggyőzte őt Sparrow? Végül is ő nem belőlem ivott, de Mezítláb ilyen szempontból elég öntörvényű.

Javában latolgattam az esélyeimet. Hallottam, ahogy az ember közeledik. És ekkor megszólalt Tészta. Komor hangjától lágyan hullámozta szálai. Halkan beszélt, hogy ne ébressze fel a még alvókat.

– Izgulsz? – kérdezte.

Válaszolni sem tudtam, annyira.

– Tudod, a legtöbb élelmiszer nem emlékszik a születésére, mert túl homályos. De az elfogyasztására, amikor eltűnik a végtelen torokban… Nos, az élete legszebb pillanata lesz.

Nem értettem, amit mond, úgy sejtettem csak vigasztalni szeretne… Mezítláb kiemelte a Mézet, a Vajat, a kenyereket és…

Engem.

Végem volt. Mézes kenyeret fogok leöblíteni kakaóként. Leszedte a kupakomat, azt a kis fémbigyót a szájamról, amit mi tejek sem tudunk minek nevezni és lassan felemelt…