Egymásratalálás

Hát lehet mégis tévedtem és sosem érthetjük meg egymást. Ahogy ott lapultam a sok más Alföldi tej között, végtelenül untam és utáltam helyzetemet. Talán, mert ugyanolyanok vagyunk, ugyanott piroslunk és ha egyikünket felemelnek a kartonnal, a többiek is osztoznak a repülés élményében. Pesszimista vagyok vagy tényleg saját paródiámat láttam bennük? Vagy magamat nem szeretem, a lezárt formát és benne a fehér masszát, amely mindannyinkban lötyög? És ezért nem szerettem őket? Vagy mert olyan boldogak mindezek ellenére?

Megszöktem hát, akárcsak sok más tej életük során egyszer és elnéztem az emberekhez. Jack Sparrow a szobájában játszott, vele nem találkoztam, de a huzat által résnyire kinyílt ajtón megpillantottam Impulzívot és Mezítlábat. Filmet néztek. A Szex and the Cityt, amelyet félóránként megszakították, hogy megosszák ámuldozó élményeiket. Témájuk okos és bölcs okfejtés volt, de gyakran lyukadtak ki arra, hogy nem értik a női emberi lényeket.

Akárcsak én a többi tejet – gondoltam. Elmélázva visszatotyogtam a téglalap alsóm csúcsain egyensúlyozva. Átéreztem a két férfi helyzetét, hogy ők nem érzik át másokét. Egymásra találhatnánk azáltal, hogy egyedül vagyunk. Hjaj… Úgy érzem sok mindent kell még megtanulnom míg végül kakaó leszek…