A Zöld Ladyk
Zöld Ladyknek egy igen csípős paprikákból álló hölgycsokrot hívtunk magunk között. Míg mi, egyszerű sorozattejek (jobb szót nem tudok hasonlóságunk szemléltetésére), lent a földön, a kamra egyik magányos sarkában vártuk az ürítést, a Zöld Ladyk a számunkra, lentről palotának tűnő hűtő egyik felső polcán laktak. Felettük lényegében csupán a fagyasztott sültkrumpli király és az időnként őt meglátogató, izzását mellette lehűteni vágyó teané élt.
Egy napon, az egyik ember, akit Mezítlábnak hívtunk élete első lecsójának állt neki, mi több rizses lecsónak. Valami felindulásból, a négy paprikából hármat is beletett volna. Az önhitt Hölgyek természetesen azt hitték kocsikázni viszi őket Mezítláb, így igen meglepődtek, amikor egyiküknek szoknyáját szegte egy kés. Érthető módon, ez a hirtelenjében lekapott szoknyaszegély teljesen ártalmatlan volt és az ember ezért a három hölgyből magabiztosan fel is aprított. Eddigre azonban már a Ladyk is észbe kaptak!
Mezítláb, habár lecsójának ránézésre nem volt baja, az első falat után tüzet okádott. A dologról, a másik ember, Impulzus javaslatára nyomban gitárral aláfestett dal született. Mivel sajnos nem vagyok biztos benne, hogy a dal teljes pompájában felkerül erre a vlogra, álljon itt pár sor, amely felidézi a hangulatát:
Egy napon,
Az én Mártonom,
Úgy döntött, hogy lecsót főz.
Aprított,
Míg a zöldség aprított
Nem lett és felszállt a gőz.
(Refrén):
És a paradicsomlé forrt,
És a paradicsomlé forrt,
És a paradicsomlé elpárolgott,
Márton felöntötte vízzel,
És a paradicsomlé továbbforrt.
És így tovább, sejthetitek, egészen az első falatig, bár érzésem szerint most jobban hangzik a szöveg, mint élőben. Ezt idáig lágy gitármuzsika kísérte, majd adott jelre Impulzus a húrokba csapott és Mezítláb hörögni kezdett:
És a falatot a szájába vette, ami szétégette a pofáját és HÖRRR!!!
Ezt máskor is előadták. Be kell vallanom, ez az eset komolyan elgondolkoztatott. A paprikákról egy egész dal született, de rólam, a tömegben elveszett egyen-tejről senki nem regél, talán soha.