Árnybíró (manga)
Ha azt regélnék, hogy egy elfeledett, földalatti településen, egy titkos kőszikla alatt el van rejtve a tökéletes műalkotás titka, amit megismerve, bárkiből válhat zseniális festő, mangaka, szakács vagy hónaljpukizó zenész, a legtöbben, kis elmélkedés után, fölényes mosollyal legyintenének: a művészetnek nem létezhet receptje. Korunkban pont az eredetiség számít és amúgy is, a hónaljpukizás nem művészet.
Ennek ellenére mégis, a pápaszemes kritikusok valahányszor találkoznak egy olyan különleges darabbal, mint az Árnybíró, rögtön meg tudják indokolni, hogy igen, igen nem csoda, ez egyértelmű volt. (szemüveg igazítás, a fény végigszalad a lencséken).
A 11. kötet alternatív borítója
hummogo hozzászólt. 
hummogo 12:38 on szeptember 18, 2011 Permalink |
Ja, a szerencsétlenül megszűnt magyar rajongói oldal honlapja:
http://angyoonshi.gportal.hu/
A szerző, bár érthető mire gondolt elkeseredésében, amikor azt írta, hogy hiányoznak a műből a buzik és a vámpírok, az, hogy nem nagyközönségnek szól (amennyiben manapság egy képregény szólhat nagyközönségnek) szerintem nem igaz. Megszünteti a honlapot? Kit érdekel? Három évig dolgozott benne a rajongás 17 + 1 kötet iránt! 🙂