Igazából, ez a nyári con rövid volt és láthatóan kevesebben is voltak rajta, igaz arányaiban sokkal több cosplayest láthattunk. Ami meglepő volt, hogy a szokásosnál is több volt az „off-topic”. Először is a levetített film az Álomháború volt, Zack Snyder kevésbé erős alkotása, amelyet azonban kétségtelenül befolyásolt a keleti popkultúra is.
A még mindig durván kötözködő, de ezúttal lenyűgöző előadást tartó Dobay Ádám témája a sci-fiben feltünő idegenek voltak, míg a terem egyéb részein egy asztal volt a Hatalom kártyának, egy a Mágus kártyának és egy a Star Trek/Wars kiállításnak.
A magyar AMV felhozatal egy-kettőt leszámítva nem mondható erősnek, de a nemzetközi válogatás, mint mindig, lenyűgöző volt. MacGuruval elhatároztuk, hogy ősszel mi is indulunk, várjuk a zene, sorozat ötleteket.
hummogo frissítései RSS Hozzászólások mutatása | Billentyű parancsok
-
hummogo
-
hummogo
Nagyon érdekes befejezés ez a Gossicknak, de nem akarok spoilert lőni (habár valószínűleg mindenki látta már rajtam kívül). Az openingben az animés rétegeket ötletesen összemosták a széthajtogatós mesekönyv képeivel, így értelmet nyertek. A két főhős Holmes és Watson, megvariálva a szerelemmel végig viszik a sorozatot. A történet nem is nyomozások sorozata, hanem mesék, mondák értelmezése, afféle bölcsész munka, beletéve egy olyan rajzfilmbe ami szintén alkalmazza önmagán az elemezést (a lány értelmezik a szereplők szörnynek, tündérnek, farkasnak, stb…). De benne van a toronybazárt királylány motívum is például… A vége (azért had említsem meg mégis) sokakban fog hiányérzetet kelteni katarzis terén, de ha az ember bele gondol erre kellett kifutnia az egésznek.
Megjegyzés: Általában két okostojás méri össze agyizomzatát, de a főhős itt annyira okos, hogy már önmaga ellen sakkozik 😀 -
hummogo
Ami az első két rész után lenyűgöz a Tiger & Bunnyban az a két címszereplő viszonya. Az idősebb a naív, romlatlanabb látszólag tapasztalatlanabb és aki kevésbé van beilleszkedve. Ez egyszerűen zseniális húzás! (Kontra pl: 15 perc hírnév).
-
hummogo
Az éjszaka sikolyaiból és tehetetlen, izzó bosszújából egy árny kelt életre, egy sötét legenda, amely halhatatlan Démonként tör elő pillanatokra a feketeségből, hogy törvényei szerint magával ragadja azokat, akik megérdemlik. Ám sokat megélt, legyőzött, majd ismét felülkerekedő Batman ezúttal egy meglepő ellenféllel találja szembe magát: a titokzatos, arcokat gyűjtögető gyilkos önmagára emlékezteti. Ráadásul nem is most találkozik vele először: réges-régen, mielőtt Denevéremberré lett volna és amikor még harcművészeteket kutató tizenéves vándor volt, Japánban, gyermekkori szerelménél megszállva már találkozott egy különös éjszakán ezzel a teremtménnyel. És most nem csak a lény, de a lány is visszatért.
Nacume Josinori: Halotti maszk című műve (Mangakák nyugaton rovatunk második szereplője) kétségtelenül manga, még ha eredetileg nyugaton is adták ki. Történetében rengeteg ismerős elem felfedezhető a manga rajongóknak, például a drámai csúcspont és a küzdelem tetőpontján egy kis flashbackkel összekötött megvilágosodás, az idilli, mosolygós múlt és a nehéz jelen szembe állítása vagy akár a sémákat túlzással gúnyoló, önreflexív poénok. (Az egyik szereplő szörnyé válik egy maszk felvétele után, felüvölt, háttérben villámlás, dörgés… Majd kiderül, hogy csak hülyéskedett.).
Az elemzőbb kedvűeknek érdekes lehet még, hogy a szerző, miként mutatja be Japánt és miért válhat Batman a keleti kultúra méltóbb képviselőjévé, mint a tényleg onnan származó harcosok. De sok olyan probléma is, mint az önfeláldozás vagy az énkeresés is feltűnik a műben, igaz az erős felütések ellenére a megoldások általában elég átlagosak, ha nem is gyengén kivitelezettek.
A rajzok szintén egy anime hangulatát adják: gyakoriak az üres hátterek, apró gesztusokon elidőző képkockák, mozgásvonalakkal izgalmasabbá tett, rajzoló által kiélvezett akció képsorok. Mindamellett igényes, érdekes, egyedül az idős Batman szögletes álla túlzó egy csöppet. Külön figyelmet érdemel az egyik első duplaoldal, ahol a denvérember mítosz gonoszait láthatjuk mangában. Kétarc kifejezetten jóképű és öt nagyon csábos női ellenség is feltűnik, akiknek az összegyűjtése szintén kicsit mangás kielégítése a fiús vágyaknak: Batman mellett ritkán jellemzőek a női szereplők, ezek után a rajzok után, nehéz megérteni, hogy miért, ha egyszer ilyen dögösek.
A magyar kiadás egy kötetben, manga irányban (jobbról balra) adta ki a történetet, egyedül pár dupla oldal van tönkretéve (a korábban tárgyalt csajos kép nem számít ide). Ugyanis, amikor a szereplő a két oldal közepén áll, teljesen eltűnik a könyv ragasztásától, a könyv kötését így a képek sínylették meg.
Az élmény összességében jó, nem érzi úgy az ember, hogy hiába töltötte az időt az olvasással, a mű hozza amit hoznia kell, de a nagy megdöbbenésre vagy katarzisra senki se számítson, meghatározó vagy kötelező olvasmánynak túlzás lenne nevezni. Batman egy kalandja a manga földjén vagy a manga kikacsintása Gotham cityre. Következmény nélküli érdekesség, unalmas délutánokra garantált szórakozás. -
hummogo
Nu, ez lenne az első bejegyzés a mangakák nyugaton rovatnak. (összesen két cikkes rovat lesz, no, de mindegy 😀 ) Nihei Cutomu Snikt! című alkotása (a snikt a Rozsomák (X-men filmekben: Farkas) történetek jellegzetes hangja, amikor a főhős karmai előugranak) egy sajátos darab, különösen ha összevetjük a Magyarországon megjelent, „nyugatiak” által írt Rozsomák történetekkel. A történet bármilyen előképzettség nélkül érthető: a halhatatlan gyilkos, Rozsomák előrekerül a jövőbe, ahol meg kell mentenie a világot, amit egy kétharmad füzetnyi végső kaszabolás után meg is tesz. Megy, gyilkol, visszamegy. A képregény ezen a szintjén primítvenek, kidolgozatlannak hathat az oldalszám túl sok a cselekménynek, de túl kevés, hogy rendes jellemek és izgalmas konfliktusok megjelenjenek vagy akár kiszámíthatatlan fordulatok.
DE! Egyrészt a képregény közepén megismerjük az apokaliptikus jövő okát (a száz oldalas képregény szövegének kb 80%-a ezen a négy oldalon van), amely azontúl, hogy jellegzetesen a Japán természet-mesterséges ellentétre épül, egész eredeti és költői. (A szennyeződések elpusztításáért előállított baktériumok az emberi civilizációt pusztítják el, jelezve halkan hogy nálunk már minden mű és szennyező.)
Másrészt a képek. Rozsomák hallgatag figura, mégis a többi itthon megjelent történet tele van szöveggel. No itt, akárcsak a mangák jelentős többségében dominálnak a szöveg nélküli képkockák, igaz, „nyugatosan” keretezve vannak, nem úgy mint sok mangában, ahol a képek összeolvadnak. És ezek a képek valami csodásak! Ha az egész képregényt úgy fogjuk fel, mint egy cyberpunk rajz albumot, amelynek a képeit a kiadás miatt történetbe kellett szervezni, fantasztikus élményben lesz részünk.A rajzoltság érzetét meghagyó stílus, a zömök Rozsomákot, egy cingár, sápadt figurává teszi expresszionistán elnyújtott karmokkal, laza félmosollyal, gépi ellenfeleit pedig az olvadt fém és artériákkal megspékelt mutáns transzformerek legjobbjaivá. Ez a képregény végsősoron nem azért van, hogy meglepődjünk a történet csavarain, hanem, hogy elképedjünk a stílusán: igen, valaha, gyerekként, mi is ilyen laza, veszélyes arcok akartunk lenni, akit csak úgy spontán átrángatnak a gonosz robotok közé egy fantasy világba, hogy írtsuk kicsit az ellent, megcsodáljuk a csajokat, majd visszamenjünk bekapni egy sört a kocsmába.
Az pedig, hogy egy „primitív” történet mit üzenhet azzal, hogy a gonosz fémgépeket a fémtestű Rozsomák csinálja ki, már csak adalék a vérgőzös élvezethez.
-
hummogo
Árnybíró (manga)
Ha azt regélnék, hogy egy elfeledett, földalatti településen, egy titkos kőszikla alatt el van rejtve a tökéletes műalkotás titka, amit megismerve, bárkiből válhat zseniális festő, mangaka, szakács vagy hónaljpukizó zenész, a legtöbben, kis elmélkedés után, fölényes mosollyal legyintenének: a művészetnek nem létezhet receptje. Korunkban pont az eredetiség számít és amúgy is, a hónaljpukizás nem művészet.
Ennek ellenére mégis, a pápaszemes kritikusok valahányszor találkoznak egy olyan különleges darabbal, mint az Árnybíró, rögtön meg tudják indokolni, hogy igen, igen nem csoda, ez egyértelmű volt. (szemüveg igazítás, a fény végigszalad a lencséken).
A 11. kötet alternatív borítója
-
hummogo
Ja, a szerencsétlenül megszűnt magyar rajongói oldal honlapja:
http://angyoonshi.gportal.hu/
A szerző, bár érthető mire gondolt elkeseredésében, amikor azt írta, hogy hiányoznak a műből a buzik és a vámpírok, az, hogy nem nagyközönségnek szól (amennyiben manapság egy képregény szólhat nagyközönségnek) szerintem nem igaz. Megszünteti a honlapot? Kit érdekel? Három évig dolgozott benne a rajongás 17 + 1 kötet iránt! 🙂
-
-
hummogo
A sakk megjelenése az animékben
A sakk sok művészeti alkotásban kap hangsúlyos szerepet (pl.: A hetedik pecsét, Harry Potter és a bölcsek köve, Darren Shan Démonvilág, stb), így érthető módon nem meglepő, hogy a japán kultúra minket érdeklő részében is találkozunk vele. Mind a Code Geass animében, mind a teljes Death Note franchiseban nem csak tárgyi szinten jelenik meg a tábla a bábuival, de a küzdelmek szintjén is gyakran utalnak a sakkra. „Sakk matt L” vagy a Code Geass végén a csatasorok rendezése vagy Lelouchnak az a tulajdonsága, hogy mindig a királyt részesíti előnyben a játékban mind-mind a sakk és való élet közötti hasonlóságot hangsúlyozza. És valóban, ezeknek az animéknek számtalan előnyének egyike pont az, hogy a szellemi küzdelmeket gyakran, egyfajta jól követhető sakkmeccsként ábrázolja, megfelelő logikus gondolkodással vert helyzetekből kerülnek ki a hősök vagy éppen a vert helyzet volt az, ami előkészítette a győzelmet. A sakk (ha nem is feltétlenül egyformán), de úgy jelenik meg mint logikus lépések és ellenlépések sorozata, amit egy zseni jól követhetően a valóvilágban is alkalmazhat. Light, aki logikus gondolkodásával éppen az erkölcs felett ítélkezik (irtsuk ki a bűnözőket), hasonlóan Lelouchoz és L-hez, akik inkább vezetői képességként hasznosítják képességeiket, jól lehet hasonlítani sakkjátékosokhoz. (Az L, mint kezdőbetű bizonyára véletlen.)
-
MacGuru
És hasonló értelemben megjelenik még a Vampire Knight-ban, és a Gosick-ban is. Úgy tűnik, ez műfajtól független. 🙂
-
-
hummogo
Tulajdonképpen, Munszu és Adzsite harcában, Munszu egyetlen fegyvere az egója. Ehhez, még hozzá jön az a kis baráti, már-már aranyos társalgás, amit a két halálos ellenség általában produkál. Az egész hangulat felidézhető ebben az egy képben
-
hummogo
The tower of duraga első része az, amit szerintem paródia tekintetében nehéz lenne túl szárnyalni. De nem is kell, nézzétek meg! 😀
-
hummogo
Hm, felnőtté vált az eroge.
Vajon ez az anime felnőtté válását jelenti?-
MacGuru
-
MacGuru
Ore no Imouto kapcsán: (A link egy hír, de 18+os az oldal)
http://www.sankakucomplex.com/2010/12/02/my-little-sister-cant-be-this-harmful-to-children/
-
hummogo hozzászólt. 
MacGuru hozzászólt. 
hummogo 14:10 on július 24, 2012 Permalink |
Ja, és nagyon sokan videóztak, szerintem benne leszek a tévében. (A háttérben. Egy villanásra. De akkor is…)