Utótagok a japán megszólításokban
A japán nyelvben a neveket hasonló utótagokkal szokták használni, mint az angol, vagy magyar hivatalos levelekben a Mr./Mrs./Miss/Ms. vagy az úr/asszony címek. A japánban viszont sokkal több lehetőségből lehet választani, és hogy ki, mikor, és melyiket használja (vagy használhatja), azt a beszélő neme, és a környezetéhez való társadalmi viszonya határozza meg. Ezeket a címeket akkor is használjuk, ha a megszólított nevét használjuk a beszélgetésben, vagy ha egy harmadik félről beszélünk.
A legáltalánosabb, a さん (san). Hivatalos környezetben mindenkire lehet használni, de baráti beszélgetésben már nem feltétlenül. Utóbbi esetben jelenthet tiszteletet az említett fél iránt, de mindenképp egy távolságtartást fejez ki.
Következő (animékben nagyon) gyakori, a さま (sama). Akkor használják, ha a beszélő rangban (sokkal) az említett fél alatt helyezkedik el, és tiszteletteljesen szeretne beszélni róla. Általában cégek, éttermek, és boltok alkalmazottai szokták a vásárlókra használni (御主人様 (goshujin-sama) megszólítást használják például az Ore no Imouto-ban a kávéház alkalmazottai is), vagy ha például egy istenségről beszélünk (pl.: 神さま (kami-sama), Isten). Animékben elő szokott fordulni, hogy egyik karakter végtelenül rajong egy másikért, és hihetetlen módon felnéz rá, imádja, és ezt ennek a címnek a használatával is kifejezi. (Jó példa erre Kuroko, aki Misakát végig お姉さま (onee-sama) néven emlegeti (Toaru Kagaku no Railgun).)
Egy kevésbé általánosítható cím, a くん (kun), amit többnyire fiatal fiúkra szoktak használni, ha rangban egyenlő, vagy a beszélő alatt áll. Fiúk egymás között is használják, ekkor közvetlenséget fejez ki.
Lányoknál az előző párja lehetne a ちゃん (chan), attól eltekintve, hogy hivatalosabb helyzetben nem használható (például egy tanár nem igazán hív így senkit tanórán, habár mind társadalmilag, mind korban alatta állna a megszólított). Kisgyerekek szokták megkülönböztetés nélkül a san helyett használni, ami többnyire a „jajj, de kis cuki, hogy így beszél”, aka „かわいい〜（^－^）”, és ebből származik egyébként a ちん (chin) és a りん (rin), amit fiatal lányok használnak egymás között.
Ezen túl vannak még azok megszólítások, amiket utótagként is lehet használni. Ezek listája:
- 先生 (sensei) – tanár, tanárnő, de jelenthet művészt is (pl. Kyon gúnyosan Haruhi-senseinek hívja Suzumiya Haruhit, amikor az általa rajzolt képről van szó)
- 先輩 (senpai) – nagyjából „senior”, tehát aki iskolában fölötted jár, vagy a munkahelyeden az, aki téged a szakmára tanít
- 姉さん/お姉さん (neesan/onee-san – az utóbbi csak akkor, ha névmásként használják) – nővér, nővérke, de a beszélőnél idősebb, ám mégis még fiatal lányra is használhatják
- 兄さん/お兄さん (niisan/onii-san) – egy az egyben az előző, csak fiúkra alkalmazva (azaz báty, bátyus)
- 爺さん/お爺さん (jiisan/ojii-san) – nagypapa, vagy öreg férfi (érdekes, ennek nem találkoztam még női megfelelőjével