A sakk megjelenése az animékben

A sakk sok művészeti alkotásban kap hangsúlyos szerepet (pl.: A hetedik pecsét, Harry Potter és a bölcsek köve, Darren Shan Démonvilág, stb), így érthető módon nem meglepő, hogy a japán kultúra minket érdeklő részében is találkozunk vele. Mind a Code Geass animében, mind a teljes Death Note franchiseban nem csak tárgyi szinten jelenik meg a tábla a bábuival, de a küzdelmek szintjén is gyakran utalnak a sakkra. „Sakk matt L” vagy a Code Geass végén a csatasorok rendezése vagy Lelouchnak az a tulajdonsága, hogy mindig a királyt részesíti előnyben a játékban mind-mind a sakk és való élet közötti hasonlóságot hangsúlyozza. És valóban, ezeknek az animéknek számtalan előnyének egyike pont az, hogy a szellemi küzdelmeket gyakran, egyfajta jól követhető sakkmeccsként ábrázolja, megfelelő logikus gondolkodással vert helyzetekből kerülnek ki a hősök vagy éppen a vert helyzet volt az, ami előkészítette a győzelmet. A sakk (ha nem is feltétlenül egyformán), de úgy jelenik meg mint logikus lépések és ellenlépések sorozata, amit egy zseni jól követhetően a valóvilágban is alkalmazhat. Light, aki logikus gondolkodásával éppen az erkölcs felett ítélkezik (irtsuk ki a bűnözőket), hasonlóan Lelouchoz és L-hez, akik inkább vezetői képességként hasznosítják képességeiket, jól lehet hasonlítani sakkjátékosokhoz. (Az L, mint kezdőbetű bizonyára véletlen.)

Ez a felfogás nem valótlan, a társadalomtudósok a világot leíró analógiaként, játékelméletnek nevezik. A lényege, hogy minden személy vagy csoport egy cél elérése érdekében egymás ellen lépéseket tesz. Ha jól emlékszem olvasmányaimra, Metternich volt ennek a nagy híve. Egyszer egy bál közepén, egyik szolgálója a fülébe súgta: „az orosz cár meghalt”. Metternich ravasz lépést gyanított, így visszakérdezte: „vajon mi lehetett a célja vele?”.

A történet sugallja, hogy azért a világ mégsem leírható pusztán logikus lépések alapján, az indokolatlannak látszó természet vagy érzelmek gyakran logikátlanságot eredményeznek. Amúgy a sakk sem mindig logikus tettek sorozataként van ábrázolva. Mind a korábban említett Darren Shan saga első kötete, mind a Star Trek térbeli sakkjában az okozza az egyik szereplő győzelmét, hogy képes az érzelmeit is mozgósítani. Kirk kapitány például egyenesen elutasítja a sakk analógiát a 10. epizódban, amikor logikusan már nincs több lépése és póker szerűen blöffölni kezd, hogy hajóját megmentse.

Mielőtt valaki azt hinné, hogy most a fent említett példákkal az animék rovására írnék, nagyot téved, éppen az azokban rejlő pár érdekességre szeretném felhívni a figyelmet. Egészpontosan azokra a jelenetekre, amikor a főhősök (Metternichez hasonlóan) egy logikával nem magyarázható, életszerű szituációba keverednek.
Lelouch nehezebben tűri a logikátlan eseményeket, többször él át konfliktust, iskolai jelenetek során vidámabb jeleit kapjuk ennek, másrészt főleg bizonyos közkedvelt szereplők kegyetlen halálakor érezzük a döntéseinek súlyát… Míg Light problémái inkább zavaróbbak. (mint mikor L kijelenti, hogy nem örülne, ha Light Kira lenne, mert elveszítené az egyetlen barátját vagy hasonlóan a lábmosás jelenet. Lightnak érezhetően nehezére esik ellenfele logikus lépéseinek betudni ezeket a pillanatokat).
De az érzelmek másként is utat törnek maguknak. Végső soron egy sakk meccsnek csak akkor van értelme, ha győzni akarsz. Az akarás pedig már érzelem nem? És minden logika ellenére, minden bravúros és zseniális megoldás ellenére, mind a két szereplőt egy-egy logikátlan érzelem motiválja. Aztán, hogy mik ezek, az már egy másik gondolatfutam témái lehetnének.